Trouble Maker 9.rész

A pláza nagyon sok boltot tartalmaz, és elég nehéz volt az egészet körbe járni pár apró kis ajándékért. A legrosszabb az volt, amikor ketté kellett szakadnunk, hogy egymásnak is tudjunk venni valamit. Persze ez is nehéz volt, mivel mindenki tudja, hogy sokszor nagyon nehéz az ajándékozás. Hiába ismerjük már nagyon régóta azt, akinek vesszük a kis meglepetést, sokszor lefagyunk, és azon kattognak a kerekeink, hogy minek örülne, minek nem, és mindenben hibát találunk. Én egy nagyon szép nyakláncot vettem Hoseoknak,  aminek nagyon remélem, hogy örülni fog. Mert ha nem, akkor vissza megyek a plázába kötélért és a legelső fára felakasztom magam.
Mikor haza értünk a nagy vásárlásból, anya meleg kakaóval fogadott minket. Leültünk az asztalhoz, a barna folyadékot iszogatva.
- Milyen volt a napotok? – kérdezte anya, miközben ő is elhelyezkedett egy széken. Kissé mérgesen néztem rá, tudatva vele, hogy ezt nem kellett volna megkérdeznie a reggeli miatt. Ránk nyitott, pedig végre érezhettem volna, hogy milyen Hoseokkal józanon! Az lett volna az első normális alkalmunk, erre a drágalátos édesanyám benyitott...
- Jaj, Jimin! Ne nézz így rám! – anya felnevetett. Nagyot sóhajtottam, hogy elmondhassam, mit is csináltunk ma párommal.
- Nagyon hideg volt kint. Ráadásul a plázában egy kis időre ketté váltunk, ami szörnyű volt – bújtam hozzá Hoseokhoz, mint egy kiskutya, aki ragaszkodik a gazdájához. Jobban bele gondolva... Az is voltam Hoseok számára. Egy édes kiskutya, akivel törődnie kell, minden egyes percben. Összekulcsolta az ujjainkat, amit egy nagy mosollyal az arcán tett. Mindig mosolyog, ami engem is boldoggá tesz. Jungkookkal sosem voltam ennyire boldog, legyen szó bármiről.
- Az eltudom képzelni, hogy a félős kis Park Jiminnek ez mennyire iszonyatos lehetett – édesanyám hangosan felnevetett, összecsapva tenyereit. Hoseok belekuncogott a poharába, én pedig... Én csak ültem ott, mint egy kalap szar. Hyungom a hajamba túrt, mire csillogó szemeimmel ránéztem. Elmosolyodott, majd az ajkaimra hajolva egy gyengéd csókot lehelt azokra.
- Olyan aranyosak vagytok! – felálltam az asztaltól, a csapba rakva az üres bögrémet, amiben anya adta a kakaót. Hoseok hyung is így tett, és már indultunk is a szobámba. A nyugalom forrásába beérve kiterültem az ágyon.
- Szerinted mi lesz, ha haza értünk? – csengett szerelmem gyönyörű hangja a szobámban. Halkan becsukta a barna falapot, majd mellém feküdt a pihe-puha, fehér lepedővel leterített ágyra. Egy sóhajt eresztettem ki ajkaimon a kérdése hallatára.
- Fogalmam sincs. Félek egy cseppet a reakciójuktól – hajtottam fejem mellkasára, a szívverését hallgatva. Tincseimmel kezdett játszadozni.
- Én is. De túl tesszük magunkat rajta. Téged sokkal jobban  szeretlek, mint Taehyungot, vagy akárki mást. Elloptad a szívem, Park Jimin – fordított hirtelen maga alá. Felkuncogtam, és ajkaira tapadtam. Hoseok bele tépett hajamba, miközben lábaim közé térdelt, és új férkőzött be nyelvével a számba. Hajánál fogva még közelebb húztam magamhoz felhevült testét.
- Bűnös vagy, Jimin – nyalt végig nyakamon, amit egy nagyon nagy nyögéssel díjaztam.
- Akkor büntessen meg, rendőr úr – huncutan haraptam ajkaimba, mélyen Hoseok szemeibe nézve. Helyeslően bólintott egyet, és a büntetésem végrehajtásába kezdett.

Szünet

Egy kis időre szünetel a blog, addig is Wattpaden aktív leszek! (exowolfalex)

Trouble Maker 8. rész

Lassan, de biztosan értünk be a városba. A busz teli volt, amit nem csodáltam, hisz holnap lesz az a nap, melyet mindenki a szeretteivel tölt. Hobi kezét szorongatva pattantam le a sárga buszról, és nagyot szippantottam levegőbe. Csodás volt a város. Az utcák ki voltak díszítve, s gyönyörűen ragyogott minden. Ámultam-bámultam, és nem is vettem észre az engem ölelő karokat. Gyorsan vissza is öleltem hát Hoseokot, de szemeimet nem vettem le az elém táruló látványról. Jungkook nem lett volna ilyen velem, mint Hopi. Ő el sem jött volna velem, és nem is gyönyörködne semmiben, csak siettetne, hisz ő is itt élt.
- Na, és most merre megyünk? – búgta fülembe.
- Hmm…
- Elég embert próbáló rajtad ki igazodni – nevetett fel. Dobtam felé egy mosolyt, és újra gondolkozóba estem. Talán a plázába kéne mennünk, amíg nem sötétedik be teljesen, utána meg irány a sétáló utca, amely teli van boltokkal, árusokkal és éttermekkel*. Kiskoromban nagyon sokat jártunk oda, mikor Kang néninek ott volt édesség boltja, de ma már Gwangjuban él. Ha majd Hobi bemutat engem a szüleinek, akkor biztos elmegyek hozzá, és meglátogatom.
- Pláza! – indultam meg az előbb említett hely felé. Hopi mellém kullogott, és neki iramodtunk. Pár perc séta után már ott is voltunk a nagy kidíszített épület előtt. Sok szép emlék köt ehhez a helyhez is, hiába vagyok fiú. Hopit kézen fogtam, és bementem. Nagyon sok bolt tárult szemeim elé, és szinte nem is tudtam, hogy hol kezdjünk neki. Igazából azt sem tudom, hogy mit vegyek a családomnak, a fiúknak, és Hobinak. Hobi hyungnak valami különlegeset szeretnék – magamon kívül. Sok bolt van itt, de komolyan nem tudom. Talán úgy kellett volna ide jönni, hogy megvan az ötlet. Elképzelés nélkül elég nehéz ajándékot venni, de nekem sikerülni fog. Talán.
- Mit veszünk? – sétálgatott fel-alá szerelmem.
- Hát ajándékot! – jelentettem ki ünnepélyesen, mire felvont szemöldökkel lesett rám. – Nem volt logikus, kicsim? – nevettem fel.
- Ha nem mondod, hogy ajándékot veszünk, hülyén halok meg! – mondta komolyan, de láttam az arcán, hogy mosolyog.
- Akkor megmentettelek ettől! – kacagtam, majd gyorsan megragadtam kezét, és elindultam… valamerre. Igazából még mindig nem tudom, hogy mit vegyünk. Nem vagyok túl jó emberismerő.

 

Trouble Maker 7. rész

Reggel boldogan keltem, mivel holnap Szenteste. Ma nagyon sok dolgunk lesz a városban Hopival, mert ajándékot kell vennünk, meg szeretném megmutatni neki a busani éjszaka gyönyöreit. Hoseokra dőltem, miközben ajkaira tapadtam. Erre Hobi felébredt, és beszállt a csókba. Kezeit derekamra simította, s maga alá fordított, miközben én nyakát simogattam, és néha bele tépkedtem hajába. Hevesen csókoltuk egymást, és egy olyan dolgot éreztem, mit Jungkooknál még soha: nem tudtam betelni a csókkal, és egy másodpercre sem akartam abba hagyni. Halk nyögést hallattam, mikor Hoseok belekarmolt a hátamba. Végre érezhetem, hogy milyen, amikor Hoseokkal vagyok, és nagyon tetszik.

Trouble Maker 6. rész

Bementünk a házba, mindahányan voltunk. Megcsapta orromat a kellemes fahéj illat, melyet már olyan régen éreztem. Emlékeszek, hogy kiskoromban mindig oda voltam a barack illatért, de aztán valahogy átváltottam erre, ami jó döntés volt. Azt hiszem, hogy a szomszédunkban lakó család lányának volt mindig fahéj illata, akivel anno nagyon sokat játszottunk. Az öcsém osztálytársa is volt, de én már a nevére sem emlékszek. Talán még itt laknak, de nem hinném. Hoseokkal lepakoltuk nehéz bőröndjeinket, aztán elindultunk a szobám felé. Az ajtóm előtt megtorpantam.
- Hát, te vagy az első fiú, akit felhozok a lakásomra – nevettem fel, mivel neki is mosolyt csaltam gyönyörű ajkaira.