Jimin a hosszadalmas műtéte után egy nagy fehér szobában kelt fel. Figyelmesen körbetekintett. Mellette gépek voltak, meg egy éjjeli szekrény. Az ajtó mellett egy nagy ruhásszekrény szerűség, melyben egy fehér hűtő is helyet kapott. Ezek mellett volt még egy ajtó, mely barna volt.
Az ágya jobb oldalánál egy szék volt, amögött pedig egy nagy ablak, melyen az épp felkelő nap sugarai sütöttek be, hogy megvilágítsák a kortermet a hajnali félhomályban.
Jimin minden egyes porcikája fájt. Ekkor összerándult gyomra, s szíve is, hisz eszébe jutottak a történtek kis része. Csak részletek, de a részletekre tisztán emlékszik.
Barátnője elvesztése nem volt a leges legjobb számára.
De van, amit viszont nem tudott erről a lányról, méghozzá azt, hogy Ghoul. És ennek a lánynak a szerveivel tudták csak megmenteni, a most éppen korházban lévő fiút. Egy félvér Ghoulnak nem lesz garantáltan jó élete...
Nem emlékszik semmire, semmi sem tiszta. Viszont azt tudja, hogy a barátnőjével sétált, s érzi, hogy a lány meghalt.
Az ágya jobb oldalánál egy szék volt, amögött pedig egy nagy ablak, melyen az épp felkelő nap sugarai sütöttek be, hogy megvilágítsák a kortermet a hajnali félhomályban.
Jimin minden egyes porcikája fájt. Ekkor összerándult gyomra, s szíve is, hisz eszébe jutottak a történtek kis része. Csak részletek, de a részletekre tisztán emlékszik.
Barátnője elvesztése nem volt a leges legjobb számára.
De van, amit viszont nem tudott erről a lányról, méghozzá azt, hogy Ghoul. És ennek a lánynak a szerveivel tudták csak megmenteni, a most éppen korházban lévő fiút. Egy félvér Ghoulnak nem lesz garantáltan jó élete...
Nem emlékszik semmire, semmi sem tiszta. Viszont azt tudja, hogy a barátnőjével sétált, s érzi, hogy a lány meghalt.
Jimint kiengedték a korházból, pedig a fiú mondta, hogy valami nincs rendben nála. Fura érzései vannak, és feszítő fájdalmakat érez...Mindenhol, az egész testében.
Jimin POV:
Elhagyott. Seunah meghalt, így már csak a legjobb barátaim maradtak nekem. És a szüleim, akik egész nap dolgoznak, és nem is foglalkoznak velem. Már nem is számítok nekik, mert csak a munka az, amivel foglalkoznak egyfolytában.
A fájdalmat már mindenhol érzem. Feszít, s ég...És mintha valami ki akarna belőlem törni. Hihetetlen, de mégis fájdalmas ez az érzés.
Nem bírom...
Egy falnak támaszkodtam, és összerogytam, ahogy a fájdalom átment a gyomromba. Nagyon fáj!
Hirtelen térdeimre estem,hasamat fogva, és már üvöltve a fájdalomtól...Éreztem, hogy szememmel történik valami...
Fáj minden egyes porcikám, és nem bírom tovább...
Nyüszítve teszem le fejem a hideg betonra, még mindig szenvedve az érzéssel, ami majd' szétszakított.
A fájdalmat már mindenhol érzem. Feszít, s ég...És mintha valami ki akarna belőlem törni. Hihetetlen, de mégis fájdalmas ez az érzés.
Nem bírom...
Egy falnak támaszkodtam, és összerogytam, ahogy a fájdalom átment a gyomromba. Nagyon fáj!
Hirtelen térdeimre estem,hasamat fogva, és már üvöltve a fájdalomtól...Éreztem, hogy szememmel történik valami...
Fáj minden egyes porcikám, és nem bírom tovább...
Nyüszítve teszem le fejem a hideg betonra, még mindig szenvedve az érzéssel, ami majd' szétszakított.
És ahogy jött, úgy múlt el.
Farkas éhes lettem, és kéztetést érzek arra, hogy ne normális ételt egyek...
Nekidőltem a falnak, és felhúztam lábaim, nézve az embereket, ahogy elsétálnak előttem...Nem tehetem...Nem...Nem vagyok ghoul...Én nem!
Lassan feláltam, és körülnéztem. A kacskaringós utcákon most már nincs egy lélek sem, és a lámpák is halványan világítanak. Imbojogva indultam meg a nagy háztömbök felé, azzal a tudattal, hogy lehet, ghoul lett belőlem. Egy szőrnyeteg...
Néhány márkás autó suhant el mellettem, de nem foglalkoztam velük, csak mentem haza. Otthon szeretnék lenni, és az egész előbbit kiverni a fejemből. Mindent, ami történt.
Meginni egy jó teát, a a szüleimmel megnézni egy filmet. Viszont a fájdalmam sokszor visszajön, és bele tudnék egyszerűen halni.
Farkas éhes lettem, és kéztetést érzek arra, hogy ne normális ételt egyek...
Nekidőltem a falnak, és felhúztam lábaim, nézve az embereket, ahogy elsétálnak előttem...Nem tehetem...Nem...Nem vagyok ghoul...Én nem!
Lassan feláltam, és körülnéztem. A kacskaringós utcákon most már nincs egy lélek sem, és a lámpák is halványan világítanak. Imbojogva indultam meg a nagy háztömbök felé, azzal a tudattal, hogy lehet, ghoul lett belőlem. Egy szőrnyeteg...
Néhány márkás autó suhant el mellettem, de nem foglalkoztam velük, csak mentem haza. Otthon szeretnék lenni, és az egész előbbit kiverni a fejemből. Mindent, ami történt.
Meginni egy jó teát, a a szüleimmel megnézni egy filmet. Viszont a fájdalmam sokszor visszajön, és bele tudnék egyszerűen halni.
Nem kellett sokat sétálnom, gyorsan haza értem. Zsebemben kerestem a kulcsom, viszont nem is kellett, mert a szüleim már otthon vannak. Kinyitottam a bejárati ajtót, majd beléptem rajta. Becsuktam magam után az ajtót, s ledobtam mindent, ami nálam volt. Az a minden pedig, csak egy utazótáska volt. Levettem kabátom, majd cipőm is, és elindultam a folyosón a nappali felé. Keresztül mentem rajta, hogy a fürdőszobába mehessek. Mindenhol felkapcsoltam a villanyt, és beléptem a fürdőbe. A tükörhöz léptem, és éreztem, hogy megszédülök, amikor meglátom magam...Az egyik szemem piros lett...
Mi történik velem?
Mi történik velem?
Ha jól sejtem ,akkor most farkassá változott.Elég érdekesnek indult.Folytatást, és jelölést kérek.
VálaszTörlés