Seoul Ghoul - 2. rész

Jimin kómásan ébredt fel, fürdőszobájának közepén, a földön fekve. Nem tudja mi történt vele az este, hogy itt aludt el, de van egy olyan érzése, hogy elájult.
Fájó fejjel kelt fel, de ahogy megérezte fejében a fájdalmat, oda kapott. Hasában is újra előtört az a kínzó érzés, ami nem hagyta, így elterült. Fájt neki, jobban, mint tegnap.
-Enned kell...-hallotta meg barátnője, Seunah hangját, viszont nem látta.

Elképedt. Nem tudta mit csináljon, tétlenül feküdt továbbra is, elveszve a fájdalom fokozataiban.
-Egyél...-suttogta a hang.
Jimin fejében újra megfordult az, hogy mennyire éhezik az emberekre. Egyből fejéhez kapta fejét.
-Nem!-jelentette ki.
-Ghoul vagy...Muszály, vagy meghalsz!

A hang erőteljesebb lett.  Szinte már kiabált, s dühtől fűtött volt. Jimin megijedt tőle, s érezte, hogy egy könnycsepp nyal végig arcán.
Ghoul lett,viszont nem akarta magának ezt bevallani,mert nem akart embereket enni. Ő ezt nem teheti meg,mert ugyan olyan,mint mindenki. Egy átlagos 17 éves fiú életét szeretné élni,mint endig. Boldogan,gondok,s terhek nélkül.
Kis kopogás hallatszott ,majd Jimin édesanyja nyitott be a helyiségbe.
Amikor észrevette fia piros szemeit elájult. Össze esett,és elterült a hideg csempén. A fiú apja is gyorsan oda szaladt,viszont Jimin ekkor már inkább kezeibe hajtotta fejét,hogy apja ne lássa. Az pedig gyorsan fia mögé futott,s leguggolt mellé.
-Mi történt fiam?!-simított végig a fiú hátán,akiben előtört a sírás. A fájdalom,és az éhség újra szét akarta őt szakítani. Minden izma megfeszült,majd kihúzta magát,a fájdalomnak ellenálva. Ekkor olyan dolog történt,amit sosem gondolt volna. A saját apját támadta le,és fura kis csápok nőttek ki belőle.
Nem tudott tovább ellenálni. Nem bírta.
A férfi felé mászott,és érezte,ahogy egyre s egyre éhesebb lesz. Mélyen apja szemébe nézett,melyben meglátta a félelmet,és a csalódottságot is.

S mintha elvágták volna,Jimin úgy terült ki apja mellett. Minden fájdalom megszünt,csak a hasában maradt egy kicsi.
-Sajnálom...-állt fel.
Az apja dülledt szemekkel meredt maga elé. Lehunyta szemeit,hogy szabadon engedje a könnyeit. Jimin egyből átölelte a férfit,aki viszont ellőkte magától. Mélyen a fia szemébe nézett. Szánalmasnak gondolta.
-Egy szőrnyeteg vagy! EGY GHOUL!!!-kiabálta eszeveszetten,majd kirohant a fürdőből. Félt, hogy a saját fia mit tesz még vele. Nem akarta életét veszteni.
Jimin gyorsan felpattant, majd felvette cipőjét és kabátját. Befutott szobájába, és gyorsan rakodott pár cuccot a táskájába, és egy kis pénzt is.
Kilépett a bejárati ajtón, és elhagyta a házat. Tudta, hogy így mindenkinek jobb lesz, és nem fognak meghalni a szülei, mert ha nincs ott, akkor nem eshet bántódásuk.
Az apjának igaza volt. Egy szőrnyeteg lett belőle.

A levegőben még érezni lehet a párát, az utcai fények pedig még halványan "pislognak".Jimin nem torődik semmivel. És senkivel.
A fájdalom újra előjött a hasában, viszont, most már alig bírta. Elsétált mellette egy fiú, kinek minden lépését lesni kezdte. Mindt a ragadozók.
Igen. Jimin ragadozó.
El kell lassan fogadnia a tényt, hogy ghoul. De ő nem szeretné, mert nem akar senkit sem kivégezni, és megenni.
-Jimin...Tudom, hogy mennyire éhes vagy!-hallatszott megint Seunah hangja.
-Nem! Hagyjál!-kapott a fiú a fejéhez.
Szerette volna, ha Seunah csak egy szép emlék maradna. De így, még elfelejteni sem tudja, mert kisérti.
-Éhes vagy...Akkor muszály enned!
S nem hagyta abba. Folytatta, ezzel minnél jobban felhúzva a fiú agyát.
Megindultak a fekete hajú fiú felé a lábai. Érezte, szeme újra piros lesz, és
a fájdalom is előtört benne.

A fiú megfordult, s kétségbeesetten figyelte Jimint,aki egyre csak közeledik felé.
Jimin megált a fiú előtt. Az pedig csak nyelt egyet, és mélyen az előtte állő szemeibe nézett. Jimin újra más lett. Kivert mindent a fejéből. Hirtelen nem akarta elfogyasztani az előtte álló, rémült fiatalt.
-Sajnálom.-hajtotta le fejét.
-Ghoul vagy...Te egy ghoul vagy.
Jimin tekintetét a fiúra emelte, akinek pirosban áztak szemei, és huncut mosoly játszott arcán.
-Te is?
Ekkor a barna hajú fiú elkapta Jimin, s nyakába ajkaiba harapott, ezzel pedig elérte azt, hogy Jimin gyönyörű ajkaiból ömleni kezdett a vér.
-Te nem vagy igazi ghoul, de azzá fogsz válni! Egy ghoulnak ennie kell, viszont te uralkodsz magad felett! Ne tedd, vagy meghalsz!
A barna hajú fiú eltűnt. Jimin szótlanul meredt maga elé, majd lenyalta vérét. Meglepte, hogy mennyire ízlett neki, és kívánta is. De nem. Uralkodnia kell az indulatain, mert akkor teljesen ghoul lesz belőle.
Néha egy kicsit felszisszent sétálás közben,amikor megérezte a fájdalmat. Egy könnycsepp folyt végig arcán,s úgy araszolgatott tovább.
Fejében néhány dolog megfogalmazódott:
Hova menjen ezek után?
Hogy kell ghoulként élni?
A szülei utálják?
Választ nem tud adni a kérdésekre,bár nagyon jó lenne neki,ha tudna válaszolni.
De nem tud. Semmit sem!
Jimin előtt újra az a fiú sétált el,majd megált.
-Mit akarsz?-kérdezte,szinte már dühösen.
-Itt egy maszk.-dobott neki egy maszkot.-Remélem nem akarsz meghalni. Tudod,a ghouloknak kell a hús.

Jimin nem szólt,csak zsebébe nyomorította azt,amit kapott a fiútól.
Álszent ghoul,aki senkinek sem árt.
Túl kell magát tennie ezen,nem lehet már normális ember,bármennyire is szeretné.
Belenézett az előtte álló szemeibe, melyek hirtelen csillogó barnák lettek, és az arca is ártatlanná vált. Kibiggyesztette ajkait, majd Jiminre nézett.
-Tanuld meg, hogy a ghoulokat a hús élteti.
Jimin ezt a mondatot a fejébe véste.  Sóhajtott majd újra a fiúra nézett.
-Este menj el valami szórakozóhelyre, aztán tiéd a pálya!-mondta nevetve, amikor észre vette Jimin szemeiben a kétségbeesést.
A fiú nyelt egyet.
-Rendben.
-Látod, így kell ehhez hozzáállni!
Jimin csak bólintott egyet, majd kivette a maszkot a zsebéből.
-Ezzel mit csináljak?
A fekete hajú fiú elnevette magát.
-Amúgy Taehyung vagyok, és ezt...-tette fel Jiminre a maszkot.
Ekkor a fiú nagy fájdalmat észlelt, az egyik szeme pedig feketés-piros lett. Szóra nyitotta a száját, és meglepte, hogy a maszk olyan, mintha a szája lenne.
-Tae...Ez nagyon jó.-mondta lehajtott fejjel.
-Megyek. Aztán majd holnap találkozunk. Látom rajtad, hogy ettél-e!
Elment.

Jimin tovább sétált,s a hirtelen feltámadt szél miatt fázni kezdett. Össze húzta kabátját, és tovább haladt.
Kezd a város felébredni, és már egyre több ember sétálgat az utcán. Egyre több szag keveredik Jimin orrában, ami megint csak cselekvésre kézteti, de nem szeretne enni. Néhányan elmennek mellette, akiknek minden egyes mozdulatait pirosban úszó szemével figyeli. Éhes.
Mindenkinek igaza volt. Egy ghoul nem tud hús nélkül élni.
Ghoullá káll válnia. Levette a maszkot, majd újra zsebre tette.
Az embereket nézte. Mindegyik más volt, mindegyikben volt valami olyan, ami nagyon finomnak tűnt.
Viszont kiszzrt egy kis öttagú kis csapatot, akik körülbelül vele egyidős fiúk voltak. Mindegyikben látott valamit, ami felkeltette benne a vadálatot. A közelükbe férkőzött. A fiúk a buszmegállóban áltak, így Jimin könnyen oda tudott hozzájuk menni. Pont a pad előtt áltak, így Jimin leült a padra, és bámulni kezdte őket. És persze hallgatózni.
-Akkor, este buli?
-Aham.
-Jó, de hol?
-Anyádnál
-Vicces
-Fiúk már. Ott szemben!
-Oké, az jó hely.

Jimin átnézett az utca másik felére, és észre vette a szórakozóhelyet, ahová menni akarnak.
Kitervelt valamit.
Elsőnek is egyet elcsábít, aztán megeszi. És így folytatja a többivel is majd. Ezek után pedig, minden emberrel.
-Tudom hogy jól nézek ki, de azért annyira ne bámulj!-fordult hátra az egyik fiú, kinek fekete tincsei rakoncátlanul lógtak szemébe.
-Inkább finomnak nézel ki.-nyalta meg ajkait Jimin.
Észre sem vette, hogy szemei megint pirosak.
-Öcsi, neked miért világít pirosan a szemed?-lépett közelebb hozzá a fiú.
-Mert éhes vagyok.-állt fel.
-Azt hittem kanos!-nevette el magát.
Jimin úgy érezte, adnia kell magábóp egy kis ízelítőt. Hátat fordított, s felvette a maszkot.
-Menő maszk, melyik kínaiba vetted?-kezdtek nevetni.
Jimin csak huncut mosolyra húzta ajkait, majd kiöltötte nyelvét a fiúkra.
-Azta kurva, bazd meg! Mutáns vagy, geci? -dülledtek ki a fiú szemei.
-Nem.-vette le Jimin a maszkot.