Reggel arra keltem, hogy az eső veri az ablakot. Mintha minden apró kis csepp be akarna jutni. Vagy, csak versenyeznek egymással, hogy ki a gyorsabb. A takaróm a földön van, és egy kisebb nyál tócsában fetrengek.
-Kelés!-dobott meg egy párnával Kiyono. Egyből vigyázba álltam. Elnevette magát, és lepattant a kanapére. Kék haját ló farokba kötözte két oldalt.
Kis rakodásba kezdtem, majd felöltöztem. Felöltöttem magamra a "macska" stílust. Kiyono is felöltözött, majd indultunk is a kávézóba.
-Asumi-san! Asumi-san!-hallottam meg egy ismerős hangot mögülem.
-Etsushi?-fordultam meg.
A fiú lihegve futott elém, majd vállamra támaszkodva megpihent.
-Himiko mondta, hogy elmentél. Valahogy éreztem, hogy ide...-rázta meg fejét.
Elnevettem magam, és átöleltem.
-Ő itt Kiyono. Kiyono, ő itt Etsushi!-mutattam be egymásnak őket.
Kezet fogtak, majd megindultunk a kávézóba. Egy hangulatos kis helyre vitt minket Kiyono. Helyet foglaltunk egy boxban.
Etsushi mellém ült, Kiyono pedig velem szembe.
Rendeltünk, és iszogatni kezdtük forró, s frissítő italunkat, ami felévresztett minket. Legalábbis, engem igen.
Kiyonora néztem, mikor észre vettem, hogy már egy ideje a hátam mögött bambul két fiút.
El kuncogtam magam, majd a fiúkhoz sétáltam.
-Sziasztok.-ültem le társaságukba. Egy barna hajú, s egy fekete hajú fiú ül ott. Az egyik annyira hasonlít JiMinre...
-Japán vagy?-kérdezte a barna hajú.
-Igen. Asumi vagyok.-nyújtottam kezem. Csak bambán néz.
-Oh...-álltam fel, s meghajoltam. Ők is felálltak, és meghajoltak.
-Én Jeon JeongGuk vagyok, de hívj csak JungKook-nak.-mondta a fekete hajú fiú.
Fiataloknak látszanak, és helyesek is.
-Én pedig Park JiMin vagyok.
-.....-nem tudtam semmit mondani. Szóval egy híres banda két tagjával társalgok? Ah...
-Ti a BTS-ben vagytok, vagy mi is annak a neve...?-húztam össze szemeim.
Bólintottak. Én csak oda vágtam egy "ahat", majd felálltam.
-Várj!Maradj még!-mondta JungKook. Vissza ültem. Eközben már Etsushi és Kiyono is csatlakozott hozzánk, és beszélgetni kezdtünk. JungKook nagyon sokszor dicsérte kinézetem, melyet a másik fiú mindig rossz szemmel nézett. Kiyono nagyon boldog volt, míg Etsushi azt se tudta, hogy hol van. JiMinnel kezdett beszélgetni kettesben, de szegény már a neki magyarázó fiú első mondatánál elvesztette a fonalat. Ezt JiMin észre is vette, és újra kezdte az egészet. Én; Kiyono és JungKook pedig alap dolgokról társalgunk. A bandáról.
Persze néha szóba kerülöl én is.
-Lefáradtam.-szólalt meg hirtelen kínaiul Etsushi. Kiyono és JungKook hangos nevetésbe kezdett, ahogy én is. -Kikészít! Valaki üsse már le!
JiMim csak les. Fogalma sincs, hogy mit mondott Etsushi, mert nem tud Kínaiul. Mi meg itt röhögünk.
-Ji Mi Hua!-szólitottam meg kínaiul.
-Heh?-ráncolta össze szemöldökét.
-Csak a nevedet mondtam kínaiul.-kortyoltam kávémba, amit át telepítettem ide a másik asztaltól. Vagy teleportáltam volna...? Nyem. Nincs szuper erőm. Csak ide hoztam a kezeimmel.
-Van kedved hozzánk költözni a dormba?-kérdezte Kookie.
-Nem. Nem akarok. Vagyis...Nem szeretnék.-vágtam rá. Hirtelen jött kérdésre hirtelen válaszolok. Mindig.
-Oké.-kortyolt kávéjába.
-JungKook, nem tehetnéd amúgy sem. Így is, HoSeokkal egy szobában lakom!-jelentette ki JiMin.
-De élvezitek, vagy nem? A hangok ezt bizonyítják!
JiMin piros fejjel állt fel az asztaltól. Etsushi tényleg lefáradt. Agyilag leépült...Dülledt szemekkel nézi a jelenetet.
-Gyerekek, én már azt se tudom, hogy hol vagyok...-mondja Etsushi.
JungKook is feláll, majd mind lét fiú elindul, ki az ajtón. JiMin ideges, míg JungKook inkább elégedett a mondandójával.
Ahogy kimentek ők, egy lány esett be a kávézóba. Szó szerint.
Gyorsan oda futottam hozzá, de azt mondta, nincs baja; jól van.
-Kim ChoHee vagyok.-állt fel a földről. Sokkos állapotban van...Gondolom ő is látta azt a két fiút. Amúgy...Mit is mondott? Csak a Kim ChoHee-t értettem, mást nem.
-Szia. Asumi a nevem.-hajoltam meg.
-Japán vagy?
-Igen.
ChoHee leült asztalunkhoz, majd Etsushival kezdett társalogni. Ezek után pedig velem.
Nagyon sok mindent elmondott magáról, és én is neki.
-Olyan vagy, mint valami cica.-nevette el magát. Csak bele kortyoltam turmixomba, nem foglalkozva vele.
-Mieow...-mondta nevetve.
-Kelés!-dobott meg egy párnával Kiyono. Egyből vigyázba álltam. Elnevette magát, és lepattant a kanapére. Kék haját ló farokba kötözte két oldalt.
Kis rakodásba kezdtem, majd felöltöztem. Felöltöttem magamra a "macska" stílust. Kiyono is felöltözött, majd indultunk is a kávézóba.
-Asumi-san! Asumi-san!-hallottam meg egy ismerős hangot mögülem.
-Etsushi?-fordultam meg.
A fiú lihegve futott elém, majd vállamra támaszkodva megpihent.
-Himiko mondta, hogy elmentél. Valahogy éreztem, hogy ide...-rázta meg fejét.
Elnevettem magam, és átöleltem.
-Ő itt Kiyono. Kiyono, ő itt Etsushi!-mutattam be egymásnak őket.
Kezet fogtak, majd megindultunk a kávézóba. Egy hangulatos kis helyre vitt minket Kiyono. Helyet foglaltunk egy boxban.
Etsushi mellém ült, Kiyono pedig velem szembe.
Rendeltünk, és iszogatni kezdtük forró, s frissítő italunkat, ami felévresztett minket. Legalábbis, engem igen.
Kiyonora néztem, mikor észre vettem, hogy már egy ideje a hátam mögött bambul két fiút.
El kuncogtam magam, majd a fiúkhoz sétáltam.
-Sziasztok.-ültem le társaságukba. Egy barna hajú, s egy fekete hajú fiú ül ott. Az egyik annyira hasonlít JiMinre...
-Japán vagy?-kérdezte a barna hajú.
-Igen. Asumi vagyok.-nyújtottam kezem. Csak bambán néz.
-Oh...-álltam fel, s meghajoltam. Ők is felálltak, és meghajoltak.
-Én Jeon JeongGuk vagyok, de hívj csak JungKook-nak.-mondta a fekete hajú fiú.
Fiataloknak látszanak, és helyesek is.
-Én pedig Park JiMin vagyok.
-.....-nem tudtam semmit mondani. Szóval egy híres banda két tagjával társalgok? Ah...
-Ti a BTS-ben vagytok, vagy mi is annak a neve...?-húztam össze szemeim.
Bólintottak. Én csak oda vágtam egy "ahat", majd felálltam.
-Várj!Maradj még!-mondta JungKook. Vissza ültem. Eközben már Etsushi és Kiyono is csatlakozott hozzánk, és beszélgetni kezdtünk. JungKook nagyon sokszor dicsérte kinézetem, melyet a másik fiú mindig rossz szemmel nézett. Kiyono nagyon boldog volt, míg Etsushi azt se tudta, hogy hol van. JiMinnel kezdett beszélgetni kettesben, de szegény már a neki magyarázó fiú első mondatánál elvesztette a fonalat. Ezt JiMin észre is vette, és újra kezdte az egészet. Én; Kiyono és JungKook pedig alap dolgokról társalgunk. A bandáról.
Persze néha szóba kerülöl én is.
-Lefáradtam.-szólalt meg hirtelen kínaiul Etsushi. Kiyono és JungKook hangos nevetésbe kezdett, ahogy én is. -Kikészít! Valaki üsse már le!
JiMim csak les. Fogalma sincs, hogy mit mondott Etsushi, mert nem tud Kínaiul. Mi meg itt röhögünk.
-Ji Mi Hua!-szólitottam meg kínaiul.
-Heh?-ráncolta össze szemöldökét.
-Csak a nevedet mondtam kínaiul.-kortyoltam kávémba, amit át telepítettem ide a másik asztaltól. Vagy teleportáltam volna...? Nyem. Nincs szuper erőm. Csak ide hoztam a kezeimmel.
-Van kedved hozzánk költözni a dormba?-kérdezte Kookie.
-Nem. Nem akarok. Vagyis...Nem szeretnék.-vágtam rá. Hirtelen jött kérdésre hirtelen válaszolok. Mindig.
-Oké.-kortyolt kávéjába.
-JungKook, nem tehetnéd amúgy sem. Így is, HoSeokkal egy szobában lakom!-jelentette ki JiMin.
-De élvezitek, vagy nem? A hangok ezt bizonyítják!
JiMin piros fejjel állt fel az asztaltól. Etsushi tényleg lefáradt. Agyilag leépült...Dülledt szemekkel nézi a jelenetet.
-Gyerekek, én már azt se tudom, hogy hol vagyok...-mondja Etsushi.
JungKook is feláll, majd mind lét fiú elindul, ki az ajtón. JiMin ideges, míg JungKook inkább elégedett a mondandójával.
Ahogy kimentek ők, egy lány esett be a kávézóba. Szó szerint.
Gyorsan oda futottam hozzá, de azt mondta, nincs baja; jól van.
-Kim ChoHee vagyok.-állt fel a földről. Sokkos állapotban van...Gondolom ő is látta azt a két fiút. Amúgy...Mit is mondott? Csak a Kim ChoHee-t értettem, mást nem.
-Szia. Asumi a nevem.-hajoltam meg.
-Japán vagy?
-Igen.
ChoHee leült asztalunkhoz, majd Etsushival kezdett társalogni. Ezek után pedig velem.
Nagyon sok mindent elmondott magáról, és én is neki.
-Olyan vagy, mint valami cica.-nevette el magát. Csak bele kortyoltam turmixomba, nem foglalkozva vele.
-Mieow...-mondta nevetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése