DAISUKI - Yakusoku [ 5.rész ]

A kis társaság megérkezett az étterembe. Helyet foglaltak a kiválasztott asztalnál, s gondosan lepakolták cuccaikat. Egy pincér szaladt oda, és már vette is fel a rendeléseket. Mindenki rendelt, kivéve Asumit. A pincér nem tudott Japánul, így neki ChoHee rendelt. Amikor kihozták az ételeket -amikre nem is kellett sokat várni - a lány csodálkozni kezdett. Nem evett még koreai ételt, de még látni sem látott. Kezébe fogta a pálcikákat, s evésbe kezdtek. Jóízűen falatoztak, és közben fogyott is az étel.

-Hány éves vagy, Asumi?-kérdezte hirtelen JiMin.
-Tizenkilenc.-felelte a lány, majd tovább evett. Az előtte ülő fiú bólintott, s újra kezeibe vette a pálcikákat.
A vacsora során telefonszámot is váltottak, s nagyon sokat beszélgettek. Szóba került az, hogy Asumi miért hagyta ott Japánt. Mindent elmesélt magáról, amit a két fiú nagy oda figyeléssel hallgatott.

***

Vacsora után elbúcsuztak egymástól. ChoHee és Asumi jobbra, míg a két fiú balra vette útját. A japán lány szíve
pillanatról-pillanatra egyre csak hevesebben dobog, mikor ránéz HoSeokra, vagy JiMinre. Nem tudja mit érez. Nem volt még sosem szerelmes, és most lehet az. De két fiúba nem lehet. Mit tegyen? Most nem tud ezzel semmit sem kezdeni...Aludnia kell rá egyet.
El kell döntenie, hogy melyik fiút válassza. Hirtelen megszólalt telefonja. JiMin nevét jelezte ki az iPhone képernyője.
A lány ChoHee-re nézett. Az csak bólintott, s felvette helyette a telefont.
JiMin elhívta a Han folyó partjához. Asumi elköszönt ChoHee-től, aki mosolyogva hagyta ott. A lány futásba kezdett, mert JiMin az étterem előtt várja. Mikor oda ért, a fiú már ott volt. Út közben jött neki az ötlet, hisz telihold van, és hullócsillag hullás is. Azt gondolta, a lány nagyon örülne ennek. S a szerelmét is bevalhatja neki. Egymás mellett ballagva indultak meg. JiMin kézen fogta Asumit, aki meglepve nézett rá.
-El ne vessz nekem!-suttogta modolyogva Jiminnie. A lány csak kuncogott egy kicsit. A szíve majd' kiugrott a helyéről, s érezte, hogy JiMin mellett biztonságban van. De a fiú sem volt másképp. Szíve már szinte a nyakában dobogott, mert érezhette Asumi puha bőrét, s illatát.

Gyorsan értek oda a folyó partjához. JiMin felkapott egy kavicsot, s kacsázni kezdett. Asumi pedig csak leült egy kis szilára.
-Mi a baj?-ült le mellé a fiú.
-Ez nagyon szép...
Asumi JiMin mellkasára hajtotta fejét, kezeit pedig a fiú combjára helyezte. JiMin el mosolyodott, s a lány haját kezdte simogatni.
-Nézt Asumi, hullócsillag! -mutatott fel az égre.
-Kívánjunk valamit.
Mindketten lehunyták szemüket, s kívántak. JiMin azt, hogy boldog életet élhessen az ölében fekvő lánnyal, míg Asumi azt, hogy boldog lehessen JiMinnel.
Mind ketten szeretik egymást, csak még nem tudnak róla.
-Mondhatok valamit?-kérdezte meg halkan JiMin, azt a kis apró csendet megtörve. A lány bólintott, s csillogó szemeivel ránézett.
-Szeretlek.
A fiú kihasználva az alkalmat, megcsókolta Asumit, aki vissza csókolt.
-Én is szeretlek.-hajtotta vissza fejét, miután elvállt a fiú puha ajkaitől.
-Akkor megpróbáljuk?-simított gyengéden Asumi hajába, aki csak bólimtott egyet.  JiMin mosolygva átölelte a lány, s apró piszit hintett annak ajkaira.
-Ígérj meg nekem valamit...-suttogta a lány. -Ne hagyj el soha!
JiMin csak megcsókolta.
-Nem foglak.-ölelte át.
Egy darabig így ültek. Csendben. Senki nem szól semmit, s csak az eget nézték, ahogy elsuhannak a szebbnél szebb csillagok, s a folyó vizét, ahogy a hold "hullámzik" benne. Asumi lehajtotta pilláit, s elaludt.
JiMin el kuncogta magát, s megpuszilta.
-Aranyos...-suttogta.
Megfogta a lány, és elindult vele a házuk felé. Mindenkinek volt egy olyan kis lakása, amibe szünetek idelyén mehettek akkor, amikor nem akartak a szüleikhez menni, mert csak egy-két napot kaptak.
JiMin a kulcsát nagy nehezen találta meg, s figyelt arra, hogy a lányt ne ejtse le. Kinyitotta az ajtót, és bevánszorgott rajta. Asumit bevitte a szobájaba, ott pedig lerakta az ágyra. Levette bakancsát, s kabátját, majd szépen betakargatta. Puszit lehelt a lány ajkara,ezek után pedig az ajtóhoz ment.
-Aludj jól.-kapcsolta le a lámpát. Becsukta az ajtót, majd magáról is levette a kabátot, meg a cipőt. Elment fürdeni.

Bement a fürdőszobába, s megengette a vizet. Közben Asumin gondolkozott.
Tudta, hogy HoSeoknak is tetszik a lány, és azt is, hogy HoSeoknak ő is tetszik. Azaz, ezzel most teljesen széttörte a fiút. Azzal a húzással, hogy megcsókolta a lányt, s most járnak is. Nem tudja elmondani
J-Hopenak ezt az egészet. Nem túl erős hozzá...