DAISUKI -Shijima [ 6.rész ]

Reggel Asumi párja hangosan szóló ébresztő órájára kellt fel, s a hangtól le is esett a földre.
JiMin már fent volt, s a  konyhában ügyködött valamin, de a nagy huppanásra befutott a szobába. Nevetve nézte a földön fektrengő lányt.
Asumi is elnevette magát, és felállt a földről.

-Ne nevess rajtam!-pakolta fel az ágyra a vele együtt leesett párnát, és takarót.
-Rendben.-kuncogott -De gyere enni reggel--
Elakadt a szava a fiúnak, s gondolkozásba kezdett. -Gyere enni reggelinek nem nevezhető valamit. -nevetett újra. A lány felállt, s az éppen az ajtón kiinduló JiMin nyakába ugrott, aki viszont majdnem hátra esett, de sikerült neki megtartani Asumit.
Így mentek ki a konyhába.
JiMin letette Asumit az asztalra, és kétoldalt megtámaszkodott a lány mellett, majd egy csókot adott neki.
-Jó reggelt. -borzolt Asumi a fiú hajába. Az csak nevetve ment az ételélt, és letette Asumi elé.
-Neked is.-csókolta meg újra. Asumi leszállt az asztalról egy székre, JiMin pedig a nappaliba vándorolt, és nézni kezdte a tévében a Hulk című filmet.
A lány az ételéve együtt oda futott a fiúhoz, s lehuppant mellé.
JiMin miután befejezte az evést, letette a kanapé előtt elhelyezkedő asztalra a tányért, és Asumi ölébe hajtotta a fejét. De, a tévéről nem vette le a szemét, egy pillanatra sem.
Ekkor csöngettek. JiMin sóhajtozva ment az ajtóhoz. Kinyitotta.
HoSeok állt az ajtóban.
ahogy belépett átölelte JiMint, és fenekébe markolt.
-HoSeok!!-vállt el tőle JiMin, piros fejjel.
-Egyedül vagy?-fogta meg a fiú kezét.
JiMin jól tudta, hogy HoSeok szerelmes Asumiba, és belé is. Azt is tudja, hogy HoSeok most mire készül. Le akar feküdni vele. De ő nem meleg, és van barátnője is. Nem akar egy férfival egy ágyban lenni.
-Nem.-rántotta ki kezét HoSeok kezei közül.
J-Hope gyorsan a nappaliba futott, ahol megpillantotta Asumit.
Szemei könnybe lábadtak, s JiMint fellökve elfutott.
-Ebbe meg mi ütött?-sétált oda párjához a lány. JiMin csak átölelte őt, és sírni kezdett a lány vállán.
-Szeret téged is...Meg engem is...-szipogta a kis törpe.
-Oh...Értem. Nem akarsz utána menni?
-Nem.-válaszolta ridegen, majd könnyes szemekkel venni kezdi kabátját, és cipőjét.
-Hová mész?
-JungKookhoz.-felelte.
-Mehetek veled?
-Gyere.
Asumi gyorsan befutott a szobába kabátjáért, és bakancsáért, s felkapta őket.
Szaladt is JiMinhez, aki már az ajtóban várta őt.
Kiléptek az ajtón. Mindkettejüket kirázta a hideg, mivel nincs valami jó idő. Talán még az eső is esni fog.
Kézenfogva indultak meg.

-Asumi!-szólalt meg félúton JiMin.
-Hm?
-Szeretlek.-csókolta meg.
-Én is.
Asumi egy kicsit hozzá bújt a fiúhoz, mert már fázott. Az csak mosolyogva húzta közelebb magához.

Gyorsan meg is érkeztek JungKookhoz, aki viszont nem volt otthon, így a dormba kell menniük. Nem volt messze onnan a dorm.
Egy röpke fél óra alatt oda is értek.
JiMin becsengetett. Jin mosolyogva nyitotta ki az ajtót, de a lányra már nem nézett mosolyogva.
-Ki ez?-kérdezte. Ezt Asumi nem értette, hisz nem japánul beszélt az előtte álló, kötényben lévő fiú.
-A párom.-húzta magához JiMin Asumit. -Japán, úgyhogy mond meg mindenkinek, hogy japánul beszéljenek!
Jin elállt az ajtóból, hogy a gerle pár beléphessen. Levették a felesleges dolgokat magukról.
-NamJoon!! JiMinnek csaja van!-mentek be a konyhába. Az egész Bangtan ott reggelizett, kivéve HoSeokot. Ő nem volt ott.
-Mi?!-köpte ki kajáját a leader.
Asumi oda ment hozzá,s s meghajolt előtte.
-Asumi vagyok.-mondta.
NamJoon letörölgette arcát, és a lányt kezte kémleli.
-Hát akkor, sokáig.-mondta. Japánul beszélt mindenki.
-Jiminnie, AZT már csináltátok?-kérdezte meg hirtelen V, amikor mindketten csatlakoztak a fiúkhoz.
JiMin majd' félrenyelte az ételét, és köhögve válaszolt.
-Nhem..

JiMin POV:

Nagyon megszerettem Asumit, és az sem baj, hogy Japán. Nem érdekel.
Amikor elsőnek láttam, már akkor megfogalmazódott bennem, hogy szeretem,s vele akarom leélni az életem.
V kérdése pedig meglepett. Majdnem félre nyeltem, mivel még nem is gondoltam olyan dolgokra, hogy lefeküdjek Asumival.

NamJoonra néztem, aki röhögve nézi Tae-t. Ő is tudja, hogy az alien nagyon hülye kérdést tett fel.
-De, akkor hol voltál egész éjszaka?-kérdezte Suga.
-Kint voltunk a Han folyó partján, a helyünkön, ahol biciklizni szoktunk, tudjátok!-kezdtem bele.
Mindenki bólintott. -Na szóval, ott voltunk. Aztán Asumi elaludt amikor a csillagokat néztük.
-Mert unalmas vagy.-vágott szavamba Jin.
A társaság nevetésbe kezdett, és a mellettem ülő NamJoon megveregette hátam.
-Ahj...Ez a nap is eljött. A kis törpének csaja van.-fordult vissta RapMon a kajájához.
Asumira néztem, aki egy kicsit elpirult.
Megcsókoltam, és folytattam a reggelizést.
-Mióta ismeritek egymást?-kérdezi Jin.
-Tegnap óta.
-Tegnap láttad először?
-Aham.-haraptam szendvicsembe.
Jin elnevette magát.
-HoSeokot nem látta valaki?-szólalt meg hirtelen JungKook.
Asumi rámnézett, én pedig éreztem, hogy a sírás fojtogat.
-JiMin, jól vagy?-állt fel Jin, majd mögém sétált.
Elszakadt a cérna felálltam, és átöleltem hyungom.
-Most mi a baj?-kérdezte V.
-HoSeok szereti Asumit, meg engem is, és én meg Asumival járom, és így teljesen összetörtem a szívét...-szipogtam Jin hyung pólójába temetve arcom. Asumi felállt, és végig simított hátamon.
-Ez komoly?-táltotta száját V.
Bólintottam.
Mindenki körém gyűlt, és vígasztalni kezdtek.
-Elmegyünk együtt megkeresni, jó?-ajánlotta fel Nam.
-Renben.

Miután végeztünk elindultunk Nammal.
-Merre keressük?-kérdeztem meg, a csendet megtörve.
Nam maga elé meredt, majd hirtelen felmutatsa mutatóújját.
-Kedvenc helyetek! Tudod, ahol megcsókolt téged!-mondta hirtelen.
Biztos ott lesz.
Bár megcsókolt ott engem, ami nekem nem nagyon tetszett, attól még ez lett a kedvenc közös helyünk. Emlékszem még arra a napra... HoSeok elhívott aznap este oda. Azt hittem hülyülni akar majd, ezért elmentem.
De egy gyűrüver várt, s letérdelt elém, azzal, hogy leszek-e az az ember, aki kitölti a szívében tátongó lyukat. Nem válaszoltam, hisz hetero vagyok. Így HoSeok fogta magát, s megcsókolt. Vissza csókoltam, majd mutatóújjammal simogatni kezdtem arcát. Viszont ezek után elfutottam, és nemmel válaszoltam.
Azóta is utánam sóvárog.
Most lehetett volna egy barátnője, ha én nem szeretek bele Asumiba. De bele szerettem. Habár, HoSeokot sem szeretném elveszíteni, mert annak ellenére, hogy szerelmes belém, nekem még ő a legjobb barátom.

-JiMin!-mutatott előre Nam. -Ott van!
HoSeok könnyes szemekkel ült a falnak dőlve, teljesen szétütve.
Agyon lett verve. Mellette egy kissebb vértócsa található, az oldalában pedig...egy kés.
Lassan veszi a levegőt, és néha szisszen egyet.
Nammal gyorsan oda futottunk hozzá. Letérdeltem mellé, NamJoon pedig idegesen hívta a mentőket.
-HoSeok....HoSeok...-kezdtem sírni. Megfogtam kezét, és összekulcsoltam újjainkat.
-Szeretlekh...-suttogta halk, elhaló hangon.
-Én is, mint a világ legjobb barátját, de még annál is jobban! És nagyon sajnálom, hogy nem tudom viszonozni amit érzel...-hajtottam vállára fejem, s sírni kezdtem.
-Kár...-mondta.-Ha meghalok, akkor...kérlek...Az utolsó pillanataim had töltsem veled...-simított arcomra. Bólintottam.
-Mindjárt jönnek!-térdelt le Nam is hozzánk.
-Mid fáj? Hol fáj? Hogyan fáj? És mi történt?-néztem szemeibe.
-Mindenem, mindenhol, és kiraboltak.
Ssend ült le közénk. Senki sem szólt, csak én szipogtam.
Ekkor a mentők szirénája szakította meg a csendet.
A mentők HoSeokot bevitték azon a gurulós szaron a mentőkocsiba, majd elhajtóttak.

Namra borúltam.
-Cssss...Nem lesz baja, jó? -ölelt át.
-Asumit hívd fel, kérlek...-szipogtam.
RapMon előkapta iPhone-ját, és bepötyögte párom telefonszámát.

Asumi POV:

-Tudod, ha tovább főzöd, akkor megkeményedik!-magyarázott Jin, hogy hogyan kell főzni azt a valamit, amit éppen kotyvaszt.
Nem lehet ezekkel a fiúkkal egy légtérben lenni. Haláliak. Már fáj a hasam a sok nevetéstől.
-Asumi!!!!!!-kiabált JungKook. -JIMIN HÍV!!!!
Oda futottam hozzá, majd felvettem a telefont.

-Asumi...-szipogta.
-Baj van, édesem?
-Igen.
-Mi baj?
-HoSeok korházba került, úgyhogy ma nem megyek haza. Itt maradok vele. Te andig maradj ott a dormban, holnap pedig gyere be a korházba, oké drágám?-csuklott el hangja.
-Rendben. Szia.
-Szia.

Ledobtam a telefont az asztalra.
-Mi az?-kérdezte V.
-HoSeok kórházban van.
Mindenki lefagyott. Jin feleszmélt hirtelen, és könnybe lábadtak szemei.
-Súlyos? Sírt JiMin?
-Sírt, de azt nem tudom, hogy súlyos-e.
Jin lefagyott.
-Akkor viszont súlyos, ha JiMin sírt.