Daisuki...Ez a szó...Szeretlek.
Tegyük fel, hogy valakinek ezt mondom; Daisuki. Nem kapnék rá választ, mert nem nagyon szeretnek engem. Az iskola sem nekem való, hisz sokan vannak, akik csak kihasználnak. Új életet kell kezdenem. Most érdekel a külvilág, ami nem Japán.
Koreába megyek. Himiko-san már otthon volt, amikor benyitottam a hosszú napom után lakásunkba. Szüleim is épp előttem értek haza, nem sokkal. Ez is megtörtént, hogy anyáék itthon vannak. Apa a lábát mereszti a kanapén, míg anya a konyhában készít valamit. Lerúgom cipőim, majd kabátom is leveszem.
Nővérem elegánsan van öltözve. Biztos készül valakihez, de vajon kihez? Nem szokott így öltözni. Ez nem ő.
-Hová mész Himiko-san? -dobtam le táskám. Szépen landolt, a kanapé és az asztal közötti részen; a földön. Hirtelen anyám viharzott ide hozzám a nagy hangjával.
-Asumi-san, ne dobáld a táskád, kérlek.-vette fel a ledobott táskát édesanyám. Leültem a kanapéra Himiko válaszát várva.
-Egy Dong nevű férfival lesz találkozóm.-húzta ki magát.
-Értem.
Feltettem lábaim az asztalra, amiért anya megint le cseszett. Hirtelen megszólalt telefonom. A kijelző Chihoko nevét jelezte ki.
Tegyük fel, hogy valakinek ezt mondom; Daisuki. Nem kapnék rá választ, mert nem nagyon szeretnek engem. Az iskola sem nekem való, hisz sokan vannak, akik csak kihasználnak. Új életet kell kezdenem. Most érdekel a külvilág, ami nem Japán.
Koreába megyek. Himiko-san már otthon volt, amikor benyitottam a hosszú napom után lakásunkba. Szüleim is épp előttem értek haza, nem sokkal. Ez is megtörtént, hogy anyáék itthon vannak. Apa a lábát mereszti a kanapén, míg anya a konyhában készít valamit. Lerúgom cipőim, majd kabátom is leveszem.
Nővérem elegánsan van öltözve. Biztos készül valakihez, de vajon kihez? Nem szokott így öltözni. Ez nem ő.
-Hová mész Himiko-san? -dobtam le táskám. Szépen landolt, a kanapé és az asztal közötti részen; a földön. Hirtelen anyám viharzott ide hozzám a nagy hangjával.
-Asumi-san, ne dobáld a táskád, kérlek.-vette fel a ledobott táskát édesanyám. Leültem a kanapéra Himiko válaszát várva.
-Egy Dong nevű férfival lesz találkozóm.-húzta ki magát.
-Értem.
Feltettem lábaim az asztalra, amiért anya megint le cseszett. Hirtelen megszólalt telefonom. A kijelző Chihoko nevét jelezte ki.
-Szio Asumi-san! -szólt a vékony hang a telefonba. Chihoko 18 éves.
-Szia Chihoko-san.
-Eljössz a bulimba?-kérdezte érdeklődő hangon.
-Aha. Hol van? Vagy lesz?
-Nálunk. Tudod hol lakom, nem?-kérdezte, hangját még magasabbra emelve.
-Akkor megyek! Ha persze megengedik...Szia Chihoko-san!
-Szia Chihoko-san.
-Eljössz a bulimba?-kérdezte érdeklődő hangon.
-Aha. Hol van? Vagy lesz?
-Nálunk. Tudod hol lakom, nem?-kérdezte, hangját még magasabbra emelve.
-Akkor megyek! Ha persze megengedik...Szia Chihoko-san!
El köszöntem tőle, majd anyához siettem. Épp a konyhában ütyködik valamin, aminek nincs valami jó illata.
-Anya...-érintettem meg vállát.
-Nem mehetsz. Nem engedlek el ilyen bulikba. Főleg olyanba,amit az a Chihoko-san szervez! -fordult felém.
Mérges vagyok! Nagyon! Most van itt a pillanata annak, hogy kijelentsem, elmegyek innen. Végleges a döntésem. Elhúzok ebből a rohadt országból! Felnőtt vagyok már!
-Daikirai!-vágtam hozzá anyámhoz. Hátat fordítottam neki, és elindultam szobámba. Megkerestem legnagyobb bőröndöm, és elkezdtem bele dobálni ruháim. Ezek után a kissebb bőröndökbe is pakolgattam, mikor pedig készen voltam, az ajtóhoz siettem. Daikirai....Ez azt jelenti, hogy "Nem szeretlek" Nem szeretem anyát, ezt szerintem észre is vette. Valahogy...Valahogy nem érzem azt, mint amit régen. A szeretetet. És azt is régen mondta, hogy szeretlek. Daisuki...
-Asumi-san! Neem mész te sehová!-viharzott az ajtóhoz Himiko.
-Mert akkor mi lesz?-vettem fel cipőm, és kabátom.
-Az tök mindegy. Nem mehetsz el!
-Felnőtt vagyok!-nyitottam ki az ajtót. Kiléptem rajta, és gyorsan szaladni kezdtem. Himiko-san pedig futott utánam. Amilyen gyorsan csak tudtam, leintettem egy taxit.
-A reptérre, Kérem! -mondtam a taxisnak. Teljesítette amit kértem, és már indultunk is. Himiko pont ekkor ért ki az utcára. Kétségbeesett arccal nézte, ahogy az autó egyre csak messzebb visz tőle. Jól döntöttem? Vagy rosszul?
Hátra fordultam, és nővérem kezdtem nézni. Szinte látni lehet, ahogy arcáról minden érzelem eltűnik. Fapofával nézi a taxit.
-Hiányozni fogsz Himiko-san...-suttogtam.
Még mindig az iskolai egyenruhát viselem. Felhívtam Etsushi-sant. Nem vette fel. Óh, hát miért is venné fel? Mindig csak a szépségével foglalkozik...Mondhatom helyes, de túlzásba viszi néha.
Hirtelen megálltunk. Egy óriási épület. Ez a reptér...
Nagyot sóhajtva kiszáltam a cuccaimmal együtt, és megindultam. Vettem jegyet a Szöulba induló gépre, ami kábé egy óra múlva száll fel innen.
-Anya...-érintettem meg vállát.
-Nem mehetsz. Nem engedlek el ilyen bulikba. Főleg olyanba,amit az a Chihoko-san szervez! -fordult felém.
Mérges vagyok! Nagyon! Most van itt a pillanata annak, hogy kijelentsem, elmegyek innen. Végleges a döntésem. Elhúzok ebből a rohadt országból! Felnőtt vagyok már!
-Daikirai!-vágtam hozzá anyámhoz. Hátat fordítottam neki, és elindultam szobámba. Megkerestem legnagyobb bőröndöm, és elkezdtem bele dobálni ruháim. Ezek után a kissebb bőröndökbe is pakolgattam, mikor pedig készen voltam, az ajtóhoz siettem. Daikirai....Ez azt jelenti, hogy "Nem szeretlek" Nem szeretem anyát, ezt szerintem észre is vette. Valahogy...Valahogy nem érzem azt, mint amit régen. A szeretetet. És azt is régen mondta, hogy szeretlek. Daisuki...
-Asumi-san! Neem mész te sehová!-viharzott az ajtóhoz Himiko.
-Mert akkor mi lesz?-vettem fel cipőm, és kabátom.
-Az tök mindegy. Nem mehetsz el!
-Felnőtt vagyok!-nyitottam ki az ajtót. Kiléptem rajta, és gyorsan szaladni kezdtem. Himiko-san pedig futott utánam. Amilyen gyorsan csak tudtam, leintettem egy taxit.
-A reptérre, Kérem! -mondtam a taxisnak. Teljesítette amit kértem, és már indultunk is. Himiko pont ekkor ért ki az utcára. Kétségbeesett arccal nézte, ahogy az autó egyre csak messzebb visz tőle. Jól döntöttem? Vagy rosszul?
Hátra fordultam, és nővérem kezdtem nézni. Szinte látni lehet, ahogy arcáról minden érzelem eltűnik. Fapofával nézi a taxit.
-Hiányozni fogsz Himiko-san...-suttogtam.
Még mindig az iskolai egyenruhát viselem. Felhívtam Etsushi-sant. Nem vette fel. Óh, hát miért is venné fel? Mindig csak a szépségével foglalkozik...Mondhatom helyes, de túlzásba viszi néha.
Hirtelen megálltunk. Egy óriási épület. Ez a reptér...
Nagyot sóhajtva kiszáltam a cuccaimmal együtt, és megindultam. Vettem jegyet a Szöulba induló gépre, ami kábé egy óra múlva száll fel innen.
***
Felültem a gépre. Mellettem egy kék hajú, Japán lány ül. Betettem fülembe fülhallgatóm, és lehunytam pilláim. Koreai vár. Én is várom őt.
Kiváncsi vagyok.
Gondolataimba merülve elszenderedtem. Arra keltem fel, hogy a mellettem ülő lány ébrezget.
Kinyitottam szemeim, és gyorsan felpattantam.
-Szia. Kiyono vagyok.-állt fel ő is. Lassan araszolva indultunk meg.
-Asumi vagyok. Örülök a találkozásnak.
A lány elmosolyodott.
Sok időtt vett el az, hogy a cuccaim átnézzék, de ezen is -meg persze mimden szarságon -túlestem.
Kiyono azt mondta, egy ideig marad csak, így velem tud lenni. Kicsit félelmetes, de egykorú velem, így kibírom a társaságát. Egy kis albérletbe mentünk, ahol a kanapén lett az alvó helyem. Megteszi.
-Most pedig, hallgassunk egy kis zenét.-táncolt be a nappaliba. Telefonját össze párosította egy Bluetooth hangszóróval, és koreai zenét indított. Nem tudtam mi ez, de nagyon megtetszett. Ő énekelni kezdett, ezzel engem is cselekedni késztetett. Felpattantam, és ráérezve a zénre, táncolni kezdtem.
-De jó ez a szám! Mi ez?-pattogtam.
-BTS! A kedvenc K-pop bandám!
Kiváncsi vagyok.
Gondolataimba merülve elszenderedtem. Arra keltem fel, hogy a mellettem ülő lány ébrezget.
Kinyitottam szemeim, és gyorsan felpattantam.
-Szia. Kiyono vagyok.-állt fel ő is. Lassan araszolva indultunk meg.
-Asumi vagyok. Örülök a találkozásnak.
A lány elmosolyodott.
Sok időtt vett el az, hogy a cuccaim átnézzék, de ezen is -meg persze mimden szarságon -túlestem.
Kiyono azt mondta, egy ideig marad csak, így velem tud lenni. Kicsit félelmetes, de egykorú velem, így kibírom a társaságát. Egy kis albérletbe mentünk, ahol a kanapén lett az alvó helyem. Megteszi.
-Most pedig, hallgassunk egy kis zenét.-táncolt be a nappaliba. Telefonját össze párosította egy Bluetooth hangszóróval, és koreai zenét indított. Nem tudtam mi ez, de nagyon megtetszett. Ő énekelni kezdett, ezzel engem is cselekedni késztetett. Felpattantam, és ráérezve a zénre, táncolni kezdtem.
-De jó ez a szám! Mi ez?-pattogtam.
-BTS! A kedvenc K-pop bandám!
***
Este amikor már Kiyono is elnyugodott; meg úgy én is, rákerestem erre a BTS nevű bandára.
-Wow...-suttogtam halkan, amikor meglátam valami "Park JiMin" képet. Helyes fiú...
Ma új barátot szereztem, de kár, hogy nem koreai. Mondjuk nem láttam még endig Kiyonot, de a kinézetéhez képest...Nagyon kedves, és aranyos. Első látásra nem annyira volt szimpi, de ezek után már igen. Felvilágosítást is kaptam tőle, hogy koreában minden másképp lesz. Nem kell majd olyan lányokkal találkoznom minden egyes nap, akik anime szereplőknek vannak öltözve. Vagy kihívóan...
Az mondta, a koreaiak helyesek, és aranyosak.
Sokat beszélgettünk a fiúkról is. Holnap pedig elvisz majd egy kávézóba is.
-Wow...-suttogtam halkan, amikor meglátam valami "Park JiMin" képet. Helyes fiú...
Ma új barátot szereztem, de kár, hogy nem koreai. Mondjuk nem láttam még endig Kiyonot, de a kinézetéhez képest...Nagyon kedves, és aranyos. Első látásra nem annyira volt szimpi, de ezek után már igen. Felvilágosítást is kaptam tőle, hogy koreában minden másképp lesz. Nem kell majd olyan lányokkal találkoznom minden egyes nap, akik anime szereplőknek vannak öltözve. Vagy kihívóan...
Az mondta, a koreaiak helyesek, és aranyosak.
Sokat beszélgettünk a fiúkról is. Holnap pedig elvisz majd egy kávézóba is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése