Trouble Maker 8. rész

Lassan, de biztosan értünk be a városba. A busz teli volt, amit nem csodáltam, hisz holnap lesz az a nap, melyet mindenki a szeretteivel tölt. Hobi kezét szorongatva pattantam le a sárga buszról, és nagyot szippantottam levegőbe. Csodás volt a város. Az utcák ki voltak díszítve, s gyönyörűen ragyogott minden. Ámultam-bámultam, és nem is vettem észre az engem ölelő karokat. Gyorsan vissza is öleltem hát Hoseokot, de szemeimet nem vettem le az elém táruló látványról. Jungkook nem lett volna ilyen velem, mint Hopi. Ő el sem jött volna velem, és nem is gyönyörködne semmiben, csak siettetne, hisz ő is itt élt.
- Na, és most merre megyünk? – búgta fülembe.
- Hmm…
- Elég embert próbáló rajtad ki igazodni – nevetett fel. Dobtam felé egy mosolyt, és újra gondolkozóba estem. Talán a plázába kéne mennünk, amíg nem sötétedik be teljesen, utána meg irány a sétáló utca, amely teli van boltokkal, árusokkal és éttermekkel*. Kiskoromban nagyon sokat jártunk oda, mikor Kang néninek ott volt édesség boltja, de ma már Gwangjuban él. Ha majd Hobi bemutat engem a szüleinek, akkor biztos elmegyek hozzá, és meglátogatom.
- Pláza! – indultam meg az előbb említett hely felé. Hopi mellém kullogott, és neki iramodtunk. Pár perc séta után már ott is voltunk a nagy kidíszített épület előtt. Sok szép emlék köt ehhez a helyhez is, hiába vagyok fiú. Hopit kézen fogtam, és bementem. Nagyon sok bolt tárult szemeim elé, és szinte nem is tudtam, hogy hol kezdjünk neki. Igazából azt sem tudom, hogy mit vegyek a családomnak, a fiúknak, és Hobinak. Hobi hyungnak valami különlegeset szeretnék – magamon kívül. Sok bolt van itt, de komolyan nem tudom. Talán úgy kellett volna ide jönni, hogy megvan az ötlet. Elképzelés nélkül elég nehéz ajándékot venni, de nekem sikerülni fog. Talán.
- Mit veszünk? – sétálgatott fel-alá szerelmem.
- Hát ajándékot! – jelentettem ki ünnepélyesen, mire felvont szemöldökkel lesett rám. – Nem volt logikus, kicsim? – nevettem fel.
- Ha nem mondod, hogy ajándékot veszünk, hülyén halok meg! – mondta komolyan, de láttam az arcán, hogy mosolyog.
- Akkor megmentettelek ettől! – kacagtam, majd gyorsan megragadtam kezét, és elindultam… valamerre. Igazából még mindig nem tudom, hogy mit vegyünk. Nem vagyok túl jó emberismerő.

 

Trouble Maker 7. rész

Reggel boldogan keltem, mivel holnap Szenteste. Ma nagyon sok dolgunk lesz a városban Hopival, mert ajándékot kell vennünk, meg szeretném megmutatni neki a busani éjszaka gyönyöreit. Hoseokra dőltem, miközben ajkaira tapadtam. Erre Hobi felébredt, és beszállt a csókba. Kezeit derekamra simította, s maga alá fordított, miközben én nyakát simogattam, és néha bele tépkedtem hajába. Hevesen csókoltuk egymást, és egy olyan dolgot éreztem, mit Jungkooknál még soha: nem tudtam betelni a csókkal, és egy másodpercre sem akartam abba hagyni. Halk nyögést hallattam, mikor Hoseok belekarmolt a hátamba. Végre érezhetem, hogy milyen, amikor Hoseokkal vagyok, és nagyon tetszik.

Trouble Maker 6. rész

Bementünk a házba, mindahányan voltunk. Megcsapta orromat a kellemes fahéj illat, melyet már olyan régen éreztem. Emlékeszek, hogy kiskoromban mindig oda voltam a barack illatért, de aztán valahogy átváltottam erre, ami jó döntés volt. Azt hiszem, hogy a szomszédunkban lakó család lányának volt mindig fahéj illata, akivel anno nagyon sokat játszottunk. Az öcsém osztálytársa is volt, de én már a nevére sem emlékszek. Talán még itt laknak, de nem hinném. Hoseokkal lepakoltuk nehéz bőröndjeinket, aztán elindultunk a szobám felé. Az ajtóm előtt megtorpantam.
- Hát, te vagy az első fiú, akit felhozok a lakásomra – nevettem fel, mivel neki is mosolyt csaltam gyönyörű ajkaira.

Trouble Maker 5. rész

A vonaton egymással szemben foglaltunk helyet. Összehúztam magamon fekete kabátomat, s zsebre tettem hideg kezeimet. Így néztem a tájat, ami a szemeim elé tárult. A havas hegyek és domborulatok szinte mind egybe olvadtak a szürke éggel, s varjak repkedtek egyik fenyőfáról a másikra.  Egyre közelebb vagyunk Busanhoz, és a szívem egyre gyorsabban zakatol. Talán fél óra, és ott vagyunk.  Egyre jobban izgulok, hogy a szüleim mit fognak szólni amiatt, hogy nem Jungkook jött velem, mint ahogy azt én ígértem nekik.

Trouble Maker 4. rész

A késő esti órákban mentem el fürdeni, majd gyorsan bevetettem magam ágyamba. Jungkook még mindig nincs itthon, szóval biztos jó estéjük lehet. De most komolyan, Jungkooknak miért nem kellek már? Mit vétettem ellene? Én mindig hűséges voltam, mindent meg adtam neki, ráadásul még a saját jólétemnél is többet számított. Mikor lecsuktam pillám, nyitódott az ajtó. Jungkook befeküdt mellém az ágyba, és nagyot sóhajtott. Felé fordultam, mélyen szemeibe nézve.
- Milyen volt? – suttogtam keservesen. Jungkook szusszantott egyet.
- Jó volt. Nagyon – mosolyodott el végül. Tudtam, mire gondol.
- Értem. Holnap akkor e—

Trouble Maker 3.rész

A könnyeimmel küszködve sétálgatok fel- alá a Jungkookkal közös szobánkban. Hazafelé láttuk őket csókolózni, és szörnyű volt. Nem bírok ezen túl őszinte lenni Jungkookhoz, hiába szeretnék az lenni. Egymásra kell, halmozom a sok hazugságot, majd amikor eljön az idő, akkor közlök vele mindent. Elmondom, hogy én sem voltam mindvégig hűséges hozzá, és azt gondolom, hogy már nem is leszek, mert bele szerettem Hoseokba. Nem tudom, hogy történt, de már nem tudok mit tenni ellene. Nem parancsolhatok a szívemnek.

Trouble Maker 2.rész

Amikor beértünk az épületbe hangos zene csapta meg füleimet. Jobb oldalamon Hobival oda mentünk a pulthoz, ahol egy fiatal lány volt a kiszolgáló. A hely szinte teli volt, ezért nagyon kellett vigyáznunk, nehogy valami rajongó észrevegyen minket, és az a pletyka járja, hogy én és Hobi hyung… Szerintem mindenki tudja, hogy mire gondolok.
- Sziasztok, mit adhatok? - mosolygott ránk a vörös hajú pultos lány. Hoseokra néztem, aki rám, és felnevettünk. Végül kértünk valami erőset, hisz az ilyenkor elfeledteti velünk a bánatunkat.

Trouble Maker 1.rész

Már lassan két éve vagyok együtt Jungkookkal, de kezdem úgy érezni, hogy Ő már nem olyan hűséges hozzám, mind eddig. Talán kavar valakivel, az a valaki pedig csak V lehet. Az Isten szerelmére, még a vak is látja, hogy mostanában mennyit foglalkoznak egymással! Próbálom azt bemesélni magamnak, ugyan nincs köztük semmi, de aztán valahogy mindig elvetem ezt a gondolatot, amikor rájuk nézek.