Trouble Maker 3.rész

A könnyeimmel küszködve sétálgatok fel- alá a Jungkookkal közös szobánkban. Hazafelé láttuk őket csókolózni, és szörnyű volt. Nem bírok ezen túl őszinte lenni Jungkookhoz, hiába szeretnék az lenni. Egymásra kell, halmozom a sok hazugságot, majd amikor eljön az idő, akkor közlök vele mindent. Elmondom, hogy én sem voltam mindvégig hűséges hozzá, és azt gondolom, hogy már nem is leszek, mert bele szerettem Hoseokba. Nem tudom, hogy történt, de már nem tudok mit tenni ellene. Nem parancsolhatok a szívemnek.

- Héj kicsim, mi a baj? – jött be a szobába Jungkook, becsukva maga után az ajtót. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, és egy bíztató mosolyt küldtem felé.
- Semmi - mosolyogtam. Leült mellém az ágyra és megsimogatott.
- Nem baj, ha Taehyungnak segítek gyakorolni a táncokat? – somolygott rám kedvesen. Tudom, hogy nem a táncra fognak összpontosítani, de Jungkook túl ügyesen csal engem.
- Persze, hogy nem baj – csókoltam volna meg, de elhajolt. Nem értettem. Ezek szerint neki tényleg nem kellek már.
- Bocsi kicsim, de kicsit náthás vagyok, és nem akarom, hogy te is az legyél – mosolygott. Azt hiszi, hogy elhiszem neki? Ha tudná, hogy én már mindenről tudomást szereztem…
- De akkor miért nem maradsz itthon, és pihensz? – nem válaszolt, csak egy köszönés közben elhagyta a szobát. Mélyen szusszantottam, és kimentem a többiekhez a nappaliba. Leültem Suga mellé, és onnan néztem, ahogy Jungkook és Taehyung elhagyják a házat. Vajon gondol rám Jungkook? Megfordul az a fejében, hogy rosszat tesz, vagy nem? Hanyagul vállat vontam egy sóhajtás kíséretében. Tekintetem az ablakra kúszott. Odakint sötétedik, és egy hideg téli este elé nézünk. Ráadásul mára még havat is mondanak. Szeretem az ilyen időjárást. Teljes mértékben illik a hangulatomhoz.
- Mi a baj, Jimin? – hallottam meg Namjoon hangját, aki kedvesen szólított meg engem. Nem szeretném rájuk uszítani a szerelmi életem, ahogy azt sem szeretném, ha megtudnák, hogy mind csaljuk egymást.
- Semmi, csak tudod, az időjárás – lódítottam. Nem szokásom hazudni, de az események sorozata mégis arra késztetnek. Mocskos lettem. Megcsalom a párom, és hazudok a legjobb barátaimnak. A második családomnak. Most így a családról jut eszembe, hogy holnaptól kezdve egy hét szabadidőt kaptunk,és haza utazok a szüleimhez. Ezt Jungkookkal terveztem, de nem hiszem, hogy el akar majd velem jönni. De este majd rákérdezek. Viszont ha Ő nem jön, akkor jó lenne, ha Hobi elkísérne.
- Hoseok, beszélhetnénk? – álltam fel a kanapéról. A fiú bólintott, majd követett a szobámig, ahová magam elé engedve bementem. Felkapcsoltam a villanyt. A szoba hirtelen nagyon üresnek hatott. Nem volt itt Jungkook, hogy szanaszét szórja a frissen mosott ruhákat. Látszott az is, hogy romlott a kapcsolatunk, hisz a másik ágy is meg volt ágyazva, és rend volt. Hoseok leült az egyik székbe, és rám nézett.
- Tudod, holnap haza mehetünk, és arra gondoltam, hogy… Nem lenne kedved eljönni velem? – kérdeztem meg, egy kicsit dadogva. Hoseok elmosolyodott, és széttárta a karjait; jelezve, hogy üljek az ölébe. Nagyon fura ez a helyzet, hogy Hobit viszem a szüleimhez, s az Ő ölébe ülök, de meg kell szoknom, és szakítanom kell Jungkookkal. Nagyon nehéz lesz a több éves kapcsolatunkat megszakítani, de már mindketten mást szeretünk, és ez így nem mehet tovább.
- Elmegyek veled, ha majd azt mondod a szüleidnek, hogy csak barátok vagyunk – nézett rám komolyan.
- Hogyhogy? Én szerettelek volna úgy bemutatni, mint a szerelmem.
- Úgy izgibb lesz, hidd el! Milyen lenne már, ha mondjuk este szexelünk, anyád meg ránk nyit? – nevetett, mire muszáj volt oldalba taszítanom.
- Hülye! Anya meg nem nyitna ránk, max az öcsém – kuncogtam. Hoseok átölelt.
- Akkor majd csináljuk? – kérdezte, incselkedő pillantásokkal.
- Igen – nyeltem. Konkrétan arra kérdezett rá, hogy újra, és újra le-e fekszek vele, és én igent mondtam, annak ellenére, hogy barátom van. Elképzeléseim alapján nem az volt a tervem, hogy Hoseokot mint a legjobb barátomat mutatom be a szüleimnek, de ez tényleg sokkal jobb így.