Amikor beértünk az épületbe hangos zene csapta meg füleimet. Jobb oldalamon Hobival oda mentünk a pulthoz, ahol egy fiatal lány volt a kiszolgáló. A hely szinte teli volt, ezért nagyon kellett vigyáznunk, nehogy valami rajongó észrevegyen minket, és az a pletyka járja, hogy én és Hobi hyung… Szerintem mindenki tudja, hogy mire gondolok.
- Sziasztok, mit adhatok? - mosolygott ránk a vörös hajú pultos lány. Hoseokra néztem, aki rám, és felnevettünk. Végül kértünk valami erőset, hisz az ilyenkor elfeledteti velünk a bánatunkat.
- Sziasztok, mit adhatok? - mosolygott ránk a vörös hajú pultos lány. Hoseokra néztem, aki rám, és felnevettünk. Végül kértünk valami erőset, hisz az ilyenkor elfeledteti velünk a bánatunkat.
***
A sokadik kör után már nagyon illuminált állapotban éreztem magam. Azt sem tudom, hogy mit keresek a táncparketten, csak azt, hogy már most botrányt csinálunk Hoseokkal, hisz elég közel táncolunk egymáshoz. Ha valamelyik rajongó ezt észre veszi, akkor tényleg nagy baj lesz. De most annyira jól érzem magam! Komolyan! Most, hogy itt vagyok Hoseokkal, méghozzá részegen, ez nagyon sokat segített az állapotomon. Jobban érzem magam, és Jungkook sem érdekel. Nem is szeretnék rá gondolni, hisz minek. Neki már nem kellek, mert megtalálta magának Taehyungot. Én csak azért vagyok neki, hogyha nincs Tae, akkor velem legyen. Értem már ennek a kis féregnek a gondolkozását!
Nekem most inkább J-Hope számít, kinek kezei fenekemen pihennek, miközben egymáshoz simulva táncolunk. Felemelő érzés vele lenni, de most már haza kéne mennünk, és talán otthon folytatni ezt a bulit, mondjuk az ágyban.
- Menjünk haza! – kiabáltam fülébe, mire átkarolta derekamat.
- De én még veled akarok lenni! – szorított magához. Lehet, hogy rosszat fogunk tenni, de nem érdekel.
- Velem lehetsz! – csókoltam meg. Fura volt mást csókolni, aki nem Jungkook. Hoseok ajkai valahogy jobban illetek az enyémekhez, ami tetszett, de nagyon. Hyungom felbátorodott, és heves csókba invitált engem, amit nem tudtam kihagyni. Miután elválltunk egymástól Hoseok megragadta kezemet, és elhúzott egy csendes folyosóra, ahol a mosdók voltak. A falhoz lökve fogta meg két oldalt arcom, és tapadt ajkaimra, melyeket aztán durván csókolni kezdett. Nyelve gondolkozás nélkül csúszott át számba, én pedig hagytam magam.
Nekem most inkább J-Hope számít, kinek kezei fenekemen pihennek, miközben egymáshoz simulva táncolunk. Felemelő érzés vele lenni, de most már haza kéne mennünk, és talán otthon folytatni ezt a bulit, mondjuk az ágyban.
- Menjünk haza! – kiabáltam fülébe, mire átkarolta derekamat.
- De én még veled akarok lenni! – szorított magához. Lehet, hogy rosszat fogunk tenni, de nem érdekel.
- Velem lehetsz! – csókoltam meg. Fura volt mást csókolni, aki nem Jungkook. Hoseok ajkai valahogy jobban illetek az enyémekhez, ami tetszett, de nagyon. Hyungom felbátorodott, és heves csókba invitált engem, amit nem tudtam kihagyni. Miután elválltunk egymástól Hoseok megragadta kezemet, és elhúzott egy csendes folyosóra, ahol a mosdók voltak. A falhoz lökve fogta meg két oldalt arcom, és tapadt ajkaimra, melyeket aztán durván csókolni kezdett. Nyelve gondolkozás nélkül csúszott át számba, én pedig hagytam magam.
***
Reggel arra ébredtem, hogy idegen szagot érzek, és egy idegen helyen fekszek. És még a fejem is olyan szinten hasogat, hogy gondolkodni is alig tudok. Úgy érzem, hogy a fejemben lüktető érzés széthasítja a koponyámat, ennek ellenére viszont próbáltam kinyitni szemeimet. Sikerült is, így egyből rálátást kaptam Hoseok hátára. Mit csinálhattunk mi este, és hol vagyunk? Miért fekszek én egy ágyban Hoseokkal? Teljesen kiült arcomra a döbbenet, amikor a paplant megemelve megláttam, hogy teljesen meztelen vagyok. Te jó ég! Megcsaltam Jungkookot? Közel voltam ahhoz, hogy nőket megszégyenítő módon üvöltsek Hobival, de próbáltam magam türtőztetni. Így természetesen nem vittem végre a reakciómat, amit a szívem erősen diktált. Finoman helyeztem vissza a takarót a mellkasomra, egy sóhaj kíséretében. Mélyen próbáltam elgondolkodni azon, ami tegnam este történt. Annyi megvan, hogy elmondtam neki, hogy a párjaink egymással csalnak minket. Összerándult a gyomrom. Egy időre képtelen voltam tovább gondolkodni, hisz a mérhetetlen fájdalmam újra körbe ölelte az egész szívemet. Annyi mindent megtettem Jungokok-ért, akkor mégis miért tette ezt velem? Miért használt ki engem ennyire? Nyelnem kellett egyet. Még emlékeztem rá, hogy elmentünk egy közeli bárba, ahol elég sokat ittunk. Az utána történt események már sötétek voltak, de egyet tudok: lefeküdtünk. Onnan sejtem, hogy fáj a fenekem. Ezek szerint én voltam a passzív fél. Egyáltalán, hogy hagyhattam, hogy engem megdugjanak?! Bántott a helyzet. Most mégis hogy fogunk egymás szemébe nézni ezen túl? Megcsaltak minket, és mi is ezt tettük. Mi is férgek vagyunk, mint Ők ketten. Amilyen hirtelen lettem dühös, olyan gyorsan párologtak el belőlem az érzelmek. Vagyis, azt hiszem, hogy talán Hoseok-hoz kezdek kötődni, ez pedig nagy baj! Ő lett az én szeretőm, én pedig az Ő szeretője. Hoseok felnyitotta szemeit, és rám emelte tekintetét. Amikor realizálta, hogy ébren vagyok megeresztett egy mély sóhajt. Lassan feltápászkodott, majd ülésbe helyezte magát. Nyögött egyet, mivel az alkohol előző éjszaka az Ő agyát is kellőképp megnyomta. Lassú mozdulatokkal kikelt a hatalmas ágyból, majd sóhajtva egyet rám nézett. Magára kapta alsóját, és megcsóválta fejét.
- Ne nézz így rám, te csókoltál meg! – vont vállat.
Szóval én kezdeményeztem? Nem hittem volna, hogy ilyet teszek valaha is az életemben, amikor már tartozom valakihez… Aki minden bizonnyal megcsal. Mondjuk, azt még mindig nem tudom, hogy mit keresünk egy hotel szobában.
- Részeg voltam! – sziszegtem.
Nem akartam ilyen durván beszélni vele, hisz tényleg én voltam a hülye. - És? – húzta fel szemöldökét.
Már megint csak a saját érzelmeimmel foglalkozok! Talán Jungkook is ezért csal meg engem? Nem kellek én senkinek. Mindenki utál engem, kezdem azt hinni.
- Jungkook már nem szeret! – kezdtek könnyek gyűlni a szemembe. Nem tudtam mást tenni, csak sírni. Szívem szerint nem akartam előtte sírni, de muszáj volt.
- Ne nézz így rám, te csókoltál meg! – vont vállat.
Szóval én kezdeményeztem? Nem hittem volna, hogy ilyet teszek valaha is az életemben, amikor már tartozom valakihez… Aki minden bizonnyal megcsal. Mondjuk, azt még mindig nem tudom, hogy mit keresünk egy hotel szobában.
- Részeg voltam! – sziszegtem.
Nem akartam ilyen durván beszélni vele, hisz tényleg én voltam a hülye. - És? – húzta fel szemöldökét.
Már megint csak a saját érzelmeimmel foglalkozok! Talán Jungkook is ezért csal meg engem? Nem kellek én senkinek. Mindenki utál engem, kezdem azt hinni.
- Jungkook már nem szeret! – kezdtek könnyek gyűlni a szemembe. Nem tudtam mást tenni, csak sírni. Szívem szerint nem akartam előtte sírni, de muszáj volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése