Trouble Maker 1.rész

Már lassan két éve vagyok együtt Jungkookkal, de kezdem úgy érezni, hogy Ő már nem olyan hűséges hozzám, mind eddig. Talán kavar valakivel, az a valaki pedig csak V lehet. Az Isten szerelmére, még a vak is látja, hogy mostanában mennyit foglalkoznak egymással! Próbálom azt bemesélni magamnak, ugyan nincs köztük semmi, de aztán valahogy mindig elvetem ezt a gondolatot, amikor rájuk nézek.
Kookie már az ágyban sem a régi, sőt! Már nem is akar velem összefeküdni, mert azt állítja, hogy fáradt hozzá. Taehyunghoz is ilyen fáradt lehet? Nem hinném. Vele biztos jobb neki minden. Talán szakítanom kéne vele, de nem bírom magam rávenni. Nem tudok elé állni, és a szemébe mondani, hisz az nekem, és talán még neki is szarul fog esni. De neki miért is esne rosszul? Boldog lenne, hogy végre Taehyunggal lehet anélkül, hogy bujkálniuk és titkolózniuk kellene. Viszont én teljesen magamba szállnék, hisz mindennél jobban szerettem Őt. Nos, igen, már csak szerettem. Vagyis szeretem még, de így már nem bírok őszinte szeretettel a szemébe nézni, és úgy szeretni, mintha nem tudnék semmiről.
- Beengedsz? – kopogott be ajtómon Hoseok. Vele mindig is többek voltunk, mint barátok. A bátyámként tekintek rá, hisz annyira tud engem szeretni, mintha a testvére lennék.
- Persze!  - kiabáltam neki vissza, miközben felálltam az ágyamról. Kinyitottam az ajtót, és rámosolyogtam a fiúra, akinek kezében egy nagy tál kimchi van. A kedvencem!
- Jajj hyung! – öleltem meg óvatosan, nehogy kiverjem kezéből a kaját. Besétálunk a szobába, ahol Jungkook megint nincs sehol, hisz Taehyunggal elmentek „moziba”. Tudja, mikor veszem be! Hazafelé meg majd biztos „játszótereznek”. Én nem vagyok egy hülye senki, akit át lehet verni!
- Mi ez a kedv, Picúr? – simított gyengéden az arcomra. Nem tudom, hogy el-e mondjam neki, hogy mi a helyzet. Végül is, legalább akkor nem emésztem magam annyit ezen.
- Jungkook megcsal – suttogtam, miközben elterültem az ágyamon. Hoseok pár másodpercig lefagyva meredt rám, de aztán sikeresen feleszmélt.
- Nem néztem volna ki belőle! – ült le az ágy szélére. Vállat rántottam, mintha nem izgatna annyira ez a dolog, viszont sírni van kedvem tőle. De nem akarom Hoseoknak megmutatni a könnyeimet. Jobb, ha egyelőre magamban tartom.
- Tudod mit? – csillantak fel szemei. Biztos valami jó ötlet van a tarsolyában. Legalábbis remélem!
- Hm?
- Menjünk el a közeli bárba egy kicsit! – nézett rám kérlelően, hisz nem vagyok az az ivós típus. De ha iszok, akkor annak sosincs jó vége, mert akkor nagyon be szoktam csiccsenteni. Rábólintottam a dologra. Egy kicsit rám fér a szórakozás, nem de?
- Köszi Jimin! – futott ki a szobából. Gyorsan átöltöztem valami elviselhető cuccba a cuki pizsimből, amit nagyon szeretek. Kiskacsák vannak rajta, de azért szeretem. Idol vagyok, lehetnek kisgyerekes cuccaim, és senki sem szól meg érte. Kimentem a sötét szobából a nappaliba, és leültem a kanapéra várni Hobit. Suga éppen egy dokumentumfilmet néz a lajhárokról. Szerintem ez pont neki való!
- Neked való ez a film – mondtam ki hangosan az előbbi gondolatomat.
- Szerintem is - állt a Tv éle Hopi. Felálltam, és már indultunk is. Az ajtón kilépve megcsapott a hideg levegő, és egyből pirospozsgás lett az arcom. Elindultunk a bár felé. Az utca nagyon sötét volt, mivel egy csomó helyen ki vannak égve a lámpák.

- És honnan tudod, hogy megcsal téged? – törte meg a csendet a mellettem lévő.
- Csak. Érzem, mivel sokkal másabb lett, amióta többet van Taehyunggal – mondtam el szép nyugodtan, de mondatom végén megremegett a hangom. Hoseok szemei kipattantak. Jah, igen, ezt az egyet nem említettem: Hopi együtt van V-vel. Vagyis valami olyasmi.
- Taehyunggal? Basszus, igazad lehet! Ő is teljesen megváltozott – kanyarodtunk be egy kisebb utcába, ahol található a bár.
- Nekünk is meg kéne változnunk – kuncogtam. Én csak vicceltem, de Hoseok komolynak vélte, hisz megfogta a kezem.
- Igaz – nevetett, aztán elengedett. Huh, akkor mégsem gondolta komolyan. Már azt hittem! Én nem leszek olyan féreg, mint az a kettő.